Ilyen volt a farmer 140 éve

1873. május 20-án megszületett A Farmer. Ekkor adta ki az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatata azt a szabadalmi védjegyet, amely a szegecsekkel megerősített munkanadrágokról szólt és amelyet – nem mellesleg - Levi Strauss farmervarrodájában készítettek. Nem ekkor születtek az első farmernadrágok. Az anyagot már a 16. században ismerték, az első farmerok pedig még a Levi’s-nél is barnák voltak. Képes farmertörténeti bejegyzés.

James Dean ma is menő lenne ebben a cuccban

16. század

A nadrágok anyagát már a 16. században is ismerték Európában. Franciaországban, Nîmes városában „serge de Nîmes” (ejtsd: szerzs dö nim) néven gyártották. Az eredetileg nyersfehér fonalakból készült sűrű szövésű, sávolykötésű szövetet utólag színezték. A Levi Strauss által kezdetben használt denim barna színű volt, csak később tért át a kékre.

Barna farmer az 1880-as évekből

1848

Amíg Petőfi és társai a magyar szabadságharcot vívták (jó, Petőfi csak szavalt), Levi Strauss és családja Amerikába indult Bajorországból, és New Yorkba költözött. Levi ezután továbbállt San Franciscóba, ahol 1853-ban nyitott egy méteráru boltot.

Levi Strauss

1870

Amikor a farmert húztok – Levi’s-t vagy mást – gondoljatok egy kicsit Jacob Davis szabómesterre is, aki igazából kitalálta ezt a nadrágot. Ő készítette a farmert eredeti formájában egy favágó megrendelésére 1870-ben. Az ehhez szükséges erős pamutszövetet Levi Strausstól vásárolta meg.

1872

Jacob Davis levelet írt Straussnak, aki együttműködést ajánlott neki.  Az együttműködés a munkanadrágokról szólt, mert a nevadai szabó kitalálta, hogy hogyan lehetnének ezek a nadrágok strapabíróbbak, és ehhez szüksége volt egy üzleti partnerre. Levi elfogadta az üzleti ajánlatot.

1873. május 20.

Egy ikon születése: az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala kiadta az 139.121. szabadalmi védjegyet, mely a szegecsekkel megerősített munkanadrágokról szólt.

Ilyen volt a farmer 140 éve - Levi's 1873-ból

1886

Megjelent a farmerokon az a bizonyos barna bőrcímke.

1892

1892-től minden farmert egy garanciajeggyel láttak le, mely a mai napig is minden nadrágon megtalálható.

1899

Ez a szórólap bemutatja a farmernadrágok széles vásárlóközönségét. Az első vásárlók egyben kereskedőkké is váltak.

Kezdetekben a farmerok a munkásnak, elsősorban a bányászoknak készültek. Ez a kártya 1899 körüli, a vásárlások során kapták ajándékba ezeket a vevők.

1900

Szórólap a még teljes pompájában álló farmervarrodáról, melyet az 1906-os földrengés és tűz teljesen elpusztított.

1901

Hátsózseb került a farmerekre. A korábbi daraboknak nem voltak hátsó zsebei, csak egy pánt csattal, ami az övet helyettesítette, illetve két gomb a nadrágtartónak.

A rézszegecseket a zsebek megerősítésére használták.

1908

Ez a képeslap 1908-ban készült, már az újjáépült San Francisco-t mutatja a kép. (1906-ban földrengés volt San Fransicóban, az egész város romba dőlt.) A kép jobb oldalán látható az újjáépített Levi Strauss gyár.

1936

A barna bőrcímke mellett bevezették a piros címkét is.

1950-es évek

A feltűnő, különleges darabok kiegészítőjeként használták ezt a hirdetést a kereskedők az ’50-es években.

Az 1950-es években vált a Levi’s farmer igazi ikonná, amikor James Dean, Marilyn Monroe és Marlon Brando kezdték viselni. A márka a fiatalság, a lázadás szimbólumává vált.

Forras : innen...

5 divatőrület a múltból

Gyilkos fűzők. Madártetemek a kalapokon. Az emberi tetveket összegyűjtő szőrmestóla. Közlekedésre alkalmatlan cipők és ruhák. Hát hol van emellett Lady Gaga karajruhája és a testén viselt extrém kreálmányok? Míg az énekesnő egymagában provokálja a világot, addig a fent említett divatelemeket nem egy, hanem egy egész társadalmi réteg - az uralkodó osztály - tette magáévá. A történelem legextrémebb trendjeit gyűjtöttük össze - ez alkalommal a nőkre koncentrálva.

Borotvával magasított homlok

A középkorban még nagyon lassan változott a divat, néha száz év is eltelt, mire átalakult egy-egy trend. A divat ott fejlődött igazán, ahol a pénzt nem vitte el a háborúskodás. A százéves háború (1337-1453) idején ilyen helynek számított a burgundi hercegség, ahol nemcsak virágzott, hanem szabályosan túlburjánzott a gótikus divat, amelynek alapmotívuma a csúcsív volt, amely Isten felé irányította az erősen hívő népek tekintetét. A csúcsra járatott divat a burgundi udvarban extrém formát öltött, szinte minden ruhadarabnál megfigyelhető volt: a megnyúlt orrú cipőktől kezdve a lecsüngő ujjakon át a hegyesen égbe törő fejfedőkig. Ez utóbbi a hennin, amelyik néha olyan magas volt, hogy a nők csak lehajtott fejjel és rogyasztott térddel tudtak bejutni a házba.

A süvegről fátyol lógott le, de hogy meddig, azt ruhatörvénnyel szabályozták. Minél magasabban állt valaki rangban, annál hosszabb lehetett a fátyla. Hogy még "csúcsabb" legyen az összhatás, a nők borotválással magasították a homlokukat, a hajukat pedig a süveg alá rejtették.

Tetűgyűjtő prémek

A szőrme már a kezdetek kezdetétől jelen volt az emberi öltözködésben, és jelen van ma is annak ellenére, hogy erős kampány folyik ellene. Míg ma kizárólag díszítő funkciója van a prémnek, régen azért másra is szolgált. A gallérokat szegélyező finom szőrme, a stólaként viselt kikészített állatbőr nemcsak díszítő funkciót látott el, hanem magára vonzotta az emberi testről a tetveket. Így azért már kicsit más szemmel nézzük ezeket az egyébként gyönyörű képeket.

Gigantikus szoknyák

Ha rokokó, akkor Marie Antoinette. Ha pedig Marie Antoinette, akkor fullasztó mennyiségű masni, virágminta jut először eszünkbe meg a gigantikus méretű, rizsporos hajszobrok. Pedig a hétköznap viselt ruhák sem voltak túlzástól mentesek. A nehéz atlaszselyemből készült szoknyarészt vesszőkosárral (paniér) merevítették.

Az elliptikus, elöl és hátul lapított hatalmas szoknyarészekkel nehéz volt a közlekedés, a nők oldalazva jutottak be a keskenyebb ajtókon. Ezek a darabok mindenre alkalmasak voltak, csak mozgásra nem - ezzel is tudatva, hogy nemesi származású viselőjüknek nincs is szüksége erre, hiszen a szolgák mindent megcsinálnak helyette.

Gyilkos fűző

Scarlett O'Hara derékméretével nem versenyezhetett a környéken senki. A büszke Mammy 17 hüvelykre fűzte be a kedvenc O'Hara lány derekát. Ez átszámítva 43,18 centiméter. A 19 században a nádszálkarcsú derék volt az ideál. A vágyva vágyott testalkat elérésében a fűző segített. Az igazán meredek dolgok akkor kezdődtek, amikor a bálnacsont helyett az újonnan feltalált acélt vetették be merevítésként. Különböző források írnak 38, de 33 (!) centiméteres derékkörméretről is.

A szerencsésebbeknek (?) volt arra pénze, hogy eltávolíttassák a lengőbordáikat. Számtalan betegséget tulajdonítottak a fűzőviselésnek. Az első időkben halcsontokkal, később acéllal merevített fűző annyira felhorzsolta a nők finom bőrét, hogy a mély sebek gyakran végzetesen elfertőződtek. Gyakori volt a vetélés és a tüdő bevérzése is. Sömmering, egy híres német orvos azt írta, hogy ezek a szörnyű szerkezetek rákhoz, tüdőbajhoz vezettek. A tüdő alsó lebenyei annyira össze voltak szorítva a bordák között, hogy a tüdőkapacitás hozzávetőlegesen 20 százalékkal csökkent. A hason lévő hús és izom annyira elsorvadt, hogy a belek perisztaltikus mozgása egyértelműen kivehető volt a bőrön keresztül. Akkoriban csak egy dolog számított: felöltözve kellett tökéletesen kinézni.

Madártetem a fejen

A 20. század elején beköszöntött a malomkeréknyi gigakalapok kora. A hatalmas fejfedőkön elegendő hely volt a szecesszióra jellemző túldíszítésnek. A kalapokra kész gyümölcsligetek kerültek levelestül, gyümölcsöstül, lepkéstül, madárfészkestül.

Akik ennél többet engedhettek meg maguknak, azok ritka madarak tollával felcicomázott kalapokat viseltek. Akiknek pedig a madár tolla nem volt elég, azok tollak helyett kitömött énekesmadarakat tűztek a kalapjukra, az igazán felvágósak egzotikus kolibriket építtettek a kalapkreációkba. A körülbelül 20 évig (az 1880-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig) tartó divathóbort következményeképp több tucat egzotikus madárfaj került a kipusztulás szélére.

Pár, érzékeny lelkű állatvédő nemes végül megalapította a Madár-szövetséget. Több kiáltványban is arra kérték a nőket, hogy mondjanak le a madárdíszekről, különben több fajnak is búcsút mondhatnak. Nem tudni, hogy a szövetség tevékenysége vagy a múló divat miatt álltak le az énekesmadarak pusztításával, de az 1910-es években megszűnt ez a trend.

Forras : innen...

Harrods áruház-London

A világ egyik leghíresebb áruháza 1849-ben, London Knightsbridge negyedében nyílt meg, akkor még persze csak kicsiben. Az alapító, Charles Henry Harrod az 1851-ben megnyíló londoni Nagy Világkiállítás hasznát akarta meglovagolni, amikor a mai üzletháztól nem messze, a Brompton Road-on megnyitotta kis fűszerkereskedését, ahol elsősorban keresett gyógyszereket, parfümöket, papírárut, gyümölcsöt és zöldséget árult. Az egy helyiségből álló kis üzletben ekkor még csak két asszisztens és egy küldönc dolgozott, de a kereskedés hamarosan felkapott lett, s Harrod fia, Charles Digby Harrod 1880-ra megszerezte a szomszédos épületet, ahol ekkor már száz embert alkalmazott. (Apja 1861-ben eladta neki az üzletet.)

Charles Henry Harrod

1883 decemberében azonban a kedvelt áruház porig égett. A hatalmas csapás ellenére Charles Harrod az összes karácsony megrendelését teljesítette vevői felé, s óriási, rekord nyereséggel zárta az évet. Nem sokkal később új, még grandiózusabb épületet emeltek az előző helyén, s Harrods új üzleti fogással kedveskedett legjobb vevői számára: hitelt nyújtott nekik. Hitelképes vevői között olyan személyek szerepeltek, mint Oscar Wilde, Charlie Chaplin, Laurence Olivier, Vivien Leigh, Sigmund Freud, A. A. Milne, illetve a brit királyi család több tagja. 1889-ben Charles Digby Harrod visszavonult, s a Harrods részvények a Londoni Tőzsdén immár Harrod's Stores Limited néven szerepeltek.

1894-1905 között az áruház teljes körű átalakításon esett át, mely során ma is látható stílusát elnyerte (az építész Charles William Stephens volt). 1898. november 16-án a Harrods-ban nyílt meg Anglia legelső mozgólépcsője; az ideges vevőket a tetején brandyvel kínálták, hogy magukhoz térjenek “megpróbáltatásaikból”. 1914-ben az argentín fővárosban, Buenos Aires-ben megnyílt a Harrods első, és mind máig egyetlen külföldi fiókja, mely a 40-es években különvált az anyacégtől, ennek ellenére nevét – egy kis változtatással – megtartotta: azóta Argentina Harrods Buenos Aires néven működik. 1920-ig a cég több környékbeli üzletházat felvásárolt, mígnem 1959-ben a brit áruház holding, a House of Fraser megvette a Harrods-ot.

1985-ben a House of Fraser – így a Harrods is – az egyiptomi származású Fayed testvérek birtokába került 615 millió fontért. Egy évvel később furcsa jogi vitától volt hangos London: Mohamed al-Fayed komoly pert helyezett kilátásba egy Harrod nevű új-zélandi vendéglős ellen, aki Harrods névre akarta keresztelni éttermét. Válaszul az új-zélandi Otorohanga városka, és annak minden üzlete egy időre felvette a Harrodsville nevet. Az ügy akkorára dagadt, hogy már bulvárlapok szellőztették világszerte, így végül Mohamed al-Fayed elállt a pertől. 1994-ben Fayedék a tőzsdére bocsátották a House of Fraser részvényeit, ellenben a Harrods-ot megtartották, így a két cég között megszűnt az együttműködés. 2010-ben végül Mohamed al-Fayed eladta a Harrods-ot a Quatari Államnak 1.5 milliárd fontért.

Az áruházról – melynek mottója Omnia Omnibus Unique, azaz Mindent Mindenkinek Mindenhol – egykor az a szóbeszéd járta, hogy itt mindent lehet kapni a gombostűtől az elefántig, s ez valóban nem volt túlzás. Ronald Reagan, későbbi USA elnök például egy bébi elefántot vásárolt itt 1967-ben (az eladó kérdése csak annyi volt, hogy afrikai, vagy indiai elefántot szeretne-e?), de lehetett kapni alligátort, tigrist, sőt, 1969-ben a híres oroszlánt, Christiant is itt vették gazdái, az ausztrál John Rendall és Anthony Bourke (mai összegnek megfelelően 3000 fontért), melyet Chelsiea-beli lakásukban tartottak, míg az állat meg nem nőtt, amikor is Kenyában szabadon engedték. A Harrods kisállat kereskedése 1917 és 76 között létezett, akkor zárták be a veszélyeztetett fajok törvénye értelmében.

A Harrods ma 32 étteremmel (tapas bártól a haute cuisine-ig mindenféle kínálattal), személyes vásárlási asszisztencia-programmal, óraszervízzel, szabóval, gyógyszertárral, beauti spa- és szépségszalonnal, borbély üzlettel, speciális Harrods Pénzügyi Szolgáltatással, Harrods Bankkal, zártkörű rendezvények tervezésével, élelmiszer-szállítással, bor steward-al, és más hasonló szolgáltatásokkal áll a vevői rendelkezésére. Mivel a vevők többsége nem angol nyelvű (rengeteg arab, kínai és orosz vevő fordul meg itt), az áruház 330 részlegén több mint ötezer fős személyzet dolgozik, akik több mint ötven különböző országból származnak.

Tragikus balesetük után az egyiptomi mozgólépcső alatt alakították ki a néhai Diana hercegnő és Dodi al-Fayed (Mohamed al-Fayed fia) emlékhelyét, melyet 1998 április 12-én avattak fel. Michael Jackson halála után, 2011 áprilisában a világhíres énekes is szobrot kapott a Harrodsban, de ezt az emlékművet 2013 szeptemberében az új tulajdonos rendeletére eltávolították. A Harrodsban egyébként meglehetősen szigorú dress code van érvényben, a biztonsági őrök minden magyarázat nélkül megtagadhatják a belépést, ha szerintük nem megfelelő valaki ruházata, viselete (standpapucs, bermuda, magasan felsliccelt szoknya, túl sportos ruházat, flip-flop papucs, vagy ilyen szandál).

Az épület 20 ezer négyzetméteres telken, 90 ezer négyzetméteres értékesítési területen 330 részleget foglal magában, így a Harrods Európa legnagyobb üzletháza. Az utóbbi időben megnövekedett a Harrods-ot (és al-Fayedet) ért kritikák száma, egyrészt a valódi állati szőrmék értékesítése miatt (emiatt rendszeresek a tüntetések az épület előtt, egyébként ez Nagy-Britannia egyetlen áruháza, ahol továbbra is árulnak eredeti állati szőrméket). Az sem tett jót a patinás üzletház hírének, amikor Asma al-Assad, a szíriai elnök neje (álnéven) vásárolt itt, miután az EU gazdasági szankciókkal élt vele és férjével szemben.

Forras : innen

Íróeszközök akkor és most

Penna

A penna madarak erős szárnytollából készült íróeszköz. Főleg ludak tollait használták, de a gazdagabb rétegnél a hattyútoll, míg a szegényebbeknél a varjú vagy hollótoll is jellemző volt. Amerikában pedig a pulykatollat favorizálták. A frissen tépett, nedves madártollat kiszárították, a külső hártyákat és a szár belét eltávolították, míg egy kemény cső maradt. A tollat egy speciális tollkés, a scalpellum segítségével meredeken bemetszették, majd a tollhegy közepét finoman behasították. Mindenki saját maga hegyezte a pennáját.


A penna hátránya a tollhegy sérülékenysége volt, hiszen a bevágás erősebb nyomás hatására rendszeresen szétnyílt, és újra kellett metszeni. Ettől függetlenül a 18. századig még mindig ez volt a legfontosabb íróeszköz.

Mártogatós fémtoll

Bár a rómaiak már ismerték a fémből készült tollhegyet, de az első fémből készült tollat csak 1803-ban szabadalmaztatták, majd 1875-ben megjelent az első irídium végű arany tollhegy.
A fémtollak és a tollhegyek fokozatos fejlődésen menetek keresztül, de ezeknek a klasszikus acélírótollnak sok hátrányuk volt:

nem volt a tinta tárolására szolgáló belső tartályuk, így írás közben folyamatosan mártogatni kellett;
minden használat után különleges gondozást, törölgetést igényeltek, különben beszáradt a tinta a finom vágásba, így a toll használhatatlanná vált;
a toll használata az írástanulás elején is nehézségeket okozott, illetve amíg be nem járatták, mert maszatolt, pecsételt.

Mártogatós fémtollat manapság már csak különféle illusztrációk és képregények készítéséhez és a kalligráfiában használják.

Töltőtoll

A mártogatós tollak kényelmetlenségei vetették fel az igényt egy olyan íróeszközre, ahol a tinta a tollon belül tárolható. Már az 1600-as években megpróbálkoztak a töltőtollhoz hasonló eszköz megalkotásával, de nem jártak sikerrel, hiszen még nem értették a hajszálcsöves elmélet lényegét, ráadásul a kezdetleges töltőtollakban a tinta erősen maró hatású volt.

L. E. Waterman biztosítási ügynök rájött arra, hogy az adagolóban lévő több csatorna használatával a tollban dinamikus atmoszferikus nyomás érhető el, így a levegő a felhasznált tinta helyére kerül. Céget alapított és töltőtollát 1884-ben szabadalmaztatta. A töltőtoll a tinta felszívására és tárolására alkalmas íróeszköz, ami egy tollhegyből, egy tintatartályból és a kettőt összekötő tintacsatornából áll.


George S. Parker 1888-ban kezdett töltőtollak gyártásba. Számos szabadalmat jelentett be (pl.: különleges tintacsatorna, nyomógombos töltőtoll szerkezet, gyűrűs szorítókapocs), és 1921-ben piacra dobta a „Doufold” nevű modellt, majd 1926-ban a műanyagból készült modelleket.

Walter A. Scheaffer karos töltőtollrendszert szabadalmaztatott, ami lehetővé tette a kézi töltésű tollak használatát.

Golyóstoll

A golyóstoll egy hengerforma tartályból és annak a végét lezáró 1 mm átmérőjű gömbből áll. A tinta rátapad a golyó belső felére, és a toll hegyét a végighúzva papíron a forgó gömb kijuttatja a tintát, ami majdnem azonnal megszárad.

1900-as évek elejéről származó első ősgolyóstollak még nem voltak képesek egyenletesen adagolni a tintát: hol elapadtak, hol folyattak. Az áttöréshez három fejlesztés volt szükséges: a golyófészek állandó tintaellátását biztosító tintajáratok (Goy Andor), a hajszálcsövesség elvén működő kapillárisrendszer (Kovács Sándor) és a festékpaszta (Bíró László).

Az első jól működő tollat Bíró László József magyar újságíró szabadalmaztatta Magyarországon 1938. április 25-én. Bíró a magyarországi zsidótörvények miatt Argentínába menekült, ahol 1943. június 10-én megkapta tollára a szabadalmat. Az új íróeszköz – Biropen néven – gyorsan elterjedt az egész világon.


1979-ben az első radírozható golyóstollak is megjelentek.

Ceruza

A ceruza egy (fa vagy műanyag)hengerbe foglalt vékony grafit vagy szénrúd. A ceruza és a tollak közötti legfőbb különbséget a festékanyag halmazállapota adja. Emiatt a ceruzás írásnál ceruzabél szilárd festékanyagrészecskéi papírra rátapadnak, míg a tollas írásnál a folyékony tintát felszívja a papír. Ezért könnyebb a ceruzás írást eltávolítani.
A grafitceruza feltalálója Nicolas Jacques Conte nevű francia festő volt. Joseph Hardtmuth nevéhez pedig a különböző keménységi fokozatú ceruzák gyártása köthető.

Az 1940-es években megjelentek a a praktikus töltőceruzák, a 20. század elején pedig a színes ceruzák is kezdtek elterjedni.

Radírgumi

Írás közben mindannyian követünk el hibákat, de hála ennek a egyszerű, de nagyszerű találmánynak képesek vagyunk szinte nyom nélkül eltüntetni ezeket. A radír feltalálása előtt viaszt, illetve kenyérbélt használtak az emberek a ceruza nyomának kidörzsölésére.
1770. április 15-én Joseph Priestley írt le először egy növényi összetételű gumiszerű anyagot, ami képes volt eltávolítani a ceruza írását. Tőle származik a radír (rubber) elnevezés.
Még ugyanebben az évben Edward Nairne angol mérnők forgalomba hozta az első radírt, amivel viszont voltak problémák, hiszen használat közben könnyen szétesett, szétmorzsolódott. Később ezt a vulkanizálás nevű eljárással tudták korrigálni, és ellenállóbbá tenni az anyagot.
1858-ban Hyman Lipman megalkotta az első radírvégű ceruzát.

A radírok ma már sokféle kivitelben, változatos színekben és formákban kaphatók.

Forras : innen

A Nőnap története

Minden évben van egy nap, amikor a férfiak virágot adnak a róluk gondoskodó asszonyi kezekbe, megköszönve ezzel a reggeli kávékat, a ropogósra vasalt ingeket, a fárasztó napok utáni meleg vacsorákat, az otthon melegét. Mindeközben valószínűleg kevesen tudják, hogy ez a nap, a nők napja eredetileg korántsem ilyen romantikus célzattal alakult ki.

A nőnap kialakulása szorosan kötődik ahhoz az évszázados harchoz, melyet a nők - a világ minden pontján - azért folytattak és a világon sok helyen folytatnak még ma is, hogy a társadalomban egyenlő esélyeik lehessenek.

Az ünnepnap kialakulásának történetében egészen 1857-ig kell visszatekintenünk. Ebben az évben, március 8-án, New Yorkban a textiliparban dolgozó nők tüntetést szerveztek, mellyel céljuk az volt, hogy emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést harcoljanak ki maguknak.

Fontos állomásai voltak az egyenlőségért folytatott harcnak az Internacionálék. Az I. Internacionálén (1866. szeptember 3-8.) fogadták el azt a határozatot, mely lehetővé tette a nők hivatásszerű munkavégzését. Több mint harminc évvel később, a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin emelt szót a nők munkához való jogágért. Beszédének fő gondolata az alábbi mondat volt: "Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái."

Clara Zetkin

A német politikusnő volt az is, akinek javaslatára 1910-ben a II. Internacionálé végül megalapította a nőnapot, mellyel a nők választójogának kivívása érdekében kívántak demonstárlni. A világon először 1911. március 19-én tartották meg a nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A végleges, március 8-ai dátum, 1917-ben alakult ki. Ekkor történt ugyanis, hogy a II. Miklós cár lemondása után alakult polgári kormány szavazójogot biztosított a nőknek. A dátum tehát a harc e fontos állomásának állít emléket.

Magyarországon először 1914-ben emlékeztek meg ilyen formában a nőkről. Ám az azóta eltelt években már feledésbe merültek az eredeti célok. A nőnap ma már nem arról a küzdelemről szól, amit a nők hosszú időn át az egyenlőségért vívtak. Hiszen az egyenlőséget sikerült elérni. A nők ma már szinte mindenütt ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel indulnak neki az életnek mint a férfiak. Ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdeniük és ugyanolyan keményen kell helytállniuk. Mégis, néha jól esik, ha a fene nagy egyenlőséget félretéve egy napig CSAK nők lehetünk.

Forras : innen

New York THEN and NOW

New York régen és napjainkban

New York 1873 vs 2014

Forras : youtube

A rózsa története

Amint azt az őskori leletek is bizonyítják, a rózsa 35 millió éve már virágzott Földünkön (már ha hinni lehet ezeknek a felméréseknek). Nem csoda tehát, hogy a maga mintegy 30.000 fajtájával a legbonyolultabb családfával rendelkező virágfaj. Az is természetes, hogy az idők folyamán sok mítosz, legenda és történet forgott közszájon erről a szépséges virágról.

Úgy hiszik, hogy a rózsát 5.000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni Ázsiában. Azóta pedig se szeri, se száma a róla szóló érdekes történeteknek.

A legkorábbi ábrázolás, a Kr.e. 1770- ben készült krétai falfestményen látható, ahol egy 5 szirmú rózsaszínű rózsa bontogatja virágait. Egyiptomi sírokban fellelt virágkoszorúk egyik alkotóeleme szintén a rózsa. A hawarai piramis sírkamrájában talált koszorú Kr.u. 170-ből, olyan megkövesedett rózsákból áll, amelyeknek élő fajtái napjainkban is megtalálhatóak.

A legkorábbi írott bizonyítékot a rózsáról Homérosz eposzának az „Iliász"-nak 23 énekében találjuk. Itt írja le Homérosz még Kr.e. a 9. században, hogy a trójai királyfit, Hektort párviadalban megölő Akhileusz pajzsán egy rózsa látható. Ugyancsak innen tudjuk, hogy a halott Hektor testét rózsaolajjal balzsamozták be, és rózsát ajánlottak fel Aphrodite istennő tiszteletére is.

A mitológia szerint, amikor Aphrodité a halálosan megsebesült szerelméhez Adoniszhoz sietett, megkarcolta néhány rózsa tövise, és kiserkenő vére pirossá festette a mitikus fehér virágokat. Így változott piros színűvé a fehér rózsa.

A római korban a rózsát már nem tartották akkora becsben, mint annak előtte. A földművesek uraik parancsára inkább élelmiszer-növényeket termesztettek és nem rózsát. Egy-egy ünnep vagy tivornya alkalmából az uralkodók és a főurak megtöltették a medencék és a szökőkutak vizét rózsaszirmokkal, vagy konfettiként használták ezeket. A császárok vagy a hadvezérek gyakran rózsaszirom-szőnyegen lépkedve dicsőítették magukat. A rózsát felhasználták illóolajok és parfümök készítésére, de gyógyászati célokra is. (A csipkebogyó, a vadrózsa áltermése, gazdag C-vitaminban, egészségvédő hatását az északi népek nagyra becsülték.)

A rózsa a római otthonok asztali díszeként is szolgált, és a ház vendégeinek illatos rózsaszirmokkal teli fürdővízzel kedveskedtek, mert azt tartották, hogy kiváló afrodiziákum, valamint remek ellenszere a részegségnek. A rómaiak vezették be azt a szokást, hogy a halott szerelmük sírjára piros rózsát ültettek, a fiatal leányokéra pedig a tisztaság jelképeként fehéret.

 A rózsa szimbóluma végigvonul a vallástörténeten is. A keresztény hit misztikus rózsája a tövis nélküli rózsa, mellyel gyakran ábrázolják Szűz Máriát.

A fehér rózsa a szűz vértanúk virága és Szűz Mária jelképe. A piros rózsa Krisztus kiömlött vérének és az emberiség iránti szeretetének szimbóluma.

A középkori hermetikusok szerint az öt szirmú rózsa Krisztus öt sebét szimbolizálja, akinek a Golgotára menet vadrózsákból készült töviskoszorú volt a fején.

A középkorban rózsakeresztesek titkos társasága a rózsát a szeretet, a megértés és a megbocsátás szimbólumának tekintette. A templomok részére gyakran készült rózsa-ablak (rozetta), az eredeti rózsafüzér pedig 150 szárított rózsából készült.

A 15. századi Anglia történelméből ismert „Rózsák háborúja" a trón megszerzéséért vívott háború, melyben a piros- és a fehér rózsa a két szembenálló párt jelképei voltak.

A 17. században a rózsa már megbecsült fizetőeszközként folytatta pályafutását. Napóleon felesége Josephine szenvedélyesen szerette és gyűjtötte a különböző rózsafajtákat. Chateau de Malmaison-i kastélya mellett ma is megcsodálható a 250 fajta rózsából álló rózsakert. Itt látható Pierre Joseph Redoute akvarellje, a „Les Rose", amelyet még ma is a rózsa egyik legszebb botanikai ábrázolásának tekintenek.

A korai rózsa egyszer virágzik egy évben, így amikor a 18. század végén a kínaiak bemutatták a többször is virágzó fajtát, forradalmasították a rózsatermesztést. Megjelentek a minden igényt kielégítő hibridek, különböző színben és méretben. Virágzási  periódusuk pedig változatos és ugyanabban az évben ismétlődő.

A rózsaszakértők egyik csoportja a 18. század előtti „régi", középkori rózsák termesztése mellett kardoskodik, míg a másik csoport a 18. század utáni kor „modern" kerti (nemesített) rózsáit részesítené előnyben.

A középkori rózsa árnyalatai a rózsaszín és a fehér. A vörös rózsa már Kínából érkezett. A sárga- és a narancssárga színű rózsa egy véletlennek köszönheti létét, természetes mutáció eredményeként.

Kék és fekete színű rózsa még nem ismeretes, de van egy olyan mélybordó színű, amely normális fényviszonyok mellett feketének tűnik. Ez a nemesített, törékeny fajta telt virágaival és színével hódít.

Ez a korántsem teljes, de a rózsa történetének legérdekesebb mozzanatait bemutató áttekintés mindenki számára hasznos lehet, mert kevésbé ismert tényeket tudhatunk meg erről a közkedvelt, csodaszép virágról.

Forras : innen