2015. június 24., szerda

Megbolondulna a Föld a Hold nélkül


Háromórás nappalok, ezerötszáz napos évek, több jégkorszak és minimális szárazföldi élet - talán ilyen lenne bolygónk, ha nem keringene körülötte a Hold. A Holdnak komoly hatása van a Földre, és a kezdetektől befolyásolja geológiai, sőt biológiai fejlődését. Még az sem kizárt, hogy a női menstruációs ciklus is a Holdnak köszönhető.

A Hold leglátványosabb, szabad szemmel is jól látható hatása a Földön az apály-dagály-jelenség, azaz a tengerjárás. Ez részben a Hold gravitációs vonzása, részben a Hold és a Föld egymás körüli keringése miatt jön létre. A tengerjárásnak számos közvetett hatása van, geológiai és biológiai szempontból egyaránt.

Egy kopár és gyorsabban forgó Föld

A Hold nélkül sokkal kisebbek lennének a dagálymagasságok, mivel csak a távolabbi Nap okozna árapály-jelenséget. Az árapály egyik legfontosabb hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére (körülbelül 24 órára) lassította. A jelenség hiányában talán jelenleg is a Föld korai állapotában becsült, 4-6 óra körüli érték lenne jellemző. A gyorsabb forgás miatt erősebb lenne az úgynevezett eltérítő erő (Coriolis-erő), amely a sarkvidékek vagy az Egyenlítő felé haladó légáramlatok mozgásának kelet-nyugat irányú komponenst ad. Emiatt a globális légkörzés feltehetőleg erősebb zonális jellemzőket mutatna, tehát több légkörzési sáv alakulna ki.

Az árapály élővilágra gyakorolt hatása is nagyon jelentős: a szárazföldek parti zónái a jelenség miatt időszakosan nedvesednek és szárazodnak ma is, az itt előforduló élőlényeknek ezért változatos körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. Mindez komoly "haszonnal" is járt, ide érkeztek ugyanis a szárazföldekről a folyók, amelyek a tengervízben egyébként ritka tápanyagokat hoztak. A sekély vízben ideálisan lehet fotoszintetizálni, tehát tápanyagbőség volt változatos környezet mellett. Bolygónkon az élővilág sokféleségének ma is fontos helyszínei a sekélyvízi parti zónák, amelyek nagy részén az árapály periodikus szintingadozást mutat.

Forrás: NASA
Sekélytengeri zóna gazdag élővilággal (NASA)
A fentiek mellett az is elképzelhető, hogy az élővilág nem "kényszerült" volna a szárazföldre, ha a parti zónákban az árapály időnként "szárazra nem vetette volna" az élőlényeket, amelyek fokozatosan alkalmazkodni tudtak az új környezethez, és idővel benépesítették a szárazföldet. Csekély, de létező hatás lehet még biológiai szempontból, hogy a Hold fényének hiányában nehezebben tájékozódnának, vagy éppen vadásznának egyes éjszakai állatok - de utóbbi feltehetőleg kisebb jelentőségű a bioszféra egészére nézve, mint az előbb említett parti zónák létezése.

Hol jégkorszak, hol pedig forróság

A nagy tömegű Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét, és fenntartja a jelenlegi 23,5 fokos ferdeségét. A Hold nélkül változna a tengelyferdeség, amitől gyakoribb lenne a szélsőséges éghajlat egy adott földrajzi helyen - természetesen csak földtörténeti időskálán, azaz millió évek távlatában. Elvileg nem kizárt, hogy a tengelyferdeség a Hold nélkül alkalmanként magas értékeket is felvenne, akárcsak a Mars múltjában. Külső bolygószomszédunk körül nincs nagy tömegű kísérő, ennek hiányában (a modellszámítások alapján) időnként 40 fokot vagy még nagyobb értéket is felvehet a tengelyferdesége.

A földi tengelyferdeség növelésével nőne a különbség az egyes évszakok között. Nagyobb területeken lehetne hosszú nyári nappal, illetve hosszú téli éjszaka, jelentős hőmérsékletkülönbségekkel. A sarkvidéki jégtakaró nagysága, kiterjedése is élénken váltakozna, és talán a légköri vízpára- és a felhőképződés, csapadékhullás jellemzőit is befolyásolná a Hold hiánya. Gyakoribban lehetnének a jégkorszakok, amelyek alkalmanként a Föld nagyobb részére kiterjednének (úgynevezett globális hólabda állapotok).

Forrás: Ron Miller
Fantáziarajz a jégbe fagyott bolygófelszínről (Ron Miller)
Az árapálynak mechanikai hatása is van a földi kőzetekre, de ennek hosszú távú jelentősége alig ismert. Az apály és dagály ugyanis nemcsak a vízburkot, hanem a szilárd kőzetek alkotta rétegeket is deformálja. A torzulás mértéke csekély, de elvileg nem zárható ki, hogy a folyamat közreműködhet a kőzetek repedezettségének és ezzel képlékenységüknek enyhe növelésében, talán minimális hő is felszabadul a folyamat során. Szintén csak ötlet szintjén, de felmerült, hogy az árapály talán azon köpenyáramlások elindításában is közreműködött, amelyek a globális lemeztektonikával kapcsolatosak - itt azonban valóban csak feltételezésekre lehet hagyatkozni.

Rövidebb nappalok és éjszakák

A Hold által kifejtett árapály-súrlódás hatása nélkül (a 4-6 órás tengelyforgás miatt) egy év közel 1500 - a jelenleginél sokkal rövidebb - napból állna. A gyorsabb forgás következtében bolygónk egy kicsit lapultabb is lenne, ami szintén fontos, de nehezen vizsgálható következményekkel járna a kőzetburok egészére, illetve a benne zajló mozgásokra.

Forrás: NASA
Árapály-csatornák a Bahama-szigeteknél. A dagály idején kiáradó tengervíz apálykor visszaáramlik, és látványos csatornákat hagy maga után a finom iszapos üledékben (NASA)

További érdekes, de cikkünk témakörén túlmutató elméletek is vannak a Hold hiányának kulturális hatásait illetően. Kísérőnk fázisváltozásainak ciklusa az idő mérésében segédkezett, a Hold nélkül nem lenne hónap ("Hold nap") naptárainkban. Emellett sok kultúrában töltött be a Hold fontos szerepet, amelynek hiányában nemcsak istenekből lenne kevesebb, de talán a mindig sötét éjszaka is másként jelenne meg gondolkodásunkban.

A cikkben vázolt lehetőségek nem csupán érdekes gondolatkísérletek. Holdunk egy Mars méretű ősi bolygócsíra és a Föld ütközésének eredményeként, a világűrbe kirepült anyagból állt össze - keletkezése tehát véletlen folyamat eredménye. Ennek megfelelően, ha más csillagok körül keringő Föld-típusú bolygókat találunk majd (mint az azokra utaló jelekről nemrég be is számoltunk), feltehetőleg kevés körül kering majd olyan nagy tömegű hold, mint a miénk.

Elképzelhető tehát, hogy Földünk szerencsésebb társainál, ami talán az élet fejlődésének és a magasabb szervezettségi szintű élőlények kialakulásának is kedvezőbb környezetet biztosított. Ez a Magányos Föld vagy Ritka Föld-elmélet lényege, amely szerint kevesebb olyan távoli Föld-típusú bolygó létezése várható, amelyen a miénkhez hasonlóan fejlett élővilág van - azonban mindez egyelőre nem több bizonytalan feltételezésnél.

A Hold tragédiája

"A Hold nélkül már 4000 éve, de a 'leggyávább képzelettel' is legalább 2000 éve bizonyosak lehetnénk abban, hogy nem a Föld a Világegyetem központja, nem csupán a mi hazánk, a mi városunk, nem csupán mi magunk számítunk. Világossá vált volna, hogy a világot bizonyos törvények uralják, amelyek megismerhetőek és érdemesek is a megismerésre..." - olvasható Isaac Asimov A Hold tragédiája című művében.
A híres sci-fi író tudományos ismeretterjesztő munkáinak egyike azt (is) latolgatja, milyen következményei lennének, ha a Föld körül nem lenne ilyen kísérő, és azzal a lehetőséggel is számol, ha az esetleg belső szomszédunk a Vénusz körül keringene. A könyv érdekes intellektuális kalandra csábítja az olvasót a tudomány és a képzelet határterületén.


Forras : innen...

Kevéssé ismert, izgalmas tények a Facebookról


Mark Elliot Zuckerberg 1984. május 14-én született, és természetesen fogalma sem volt róla, hogy nemsokára a világ legfiatalabb milliárdosa lesz. Középiskolában kezdett el programozgatni, főleg a játékok és a kommunikációs szoftverek érdekelték. Kezdeti szoftverei között volt egy alkalmazás, amely apja cégének kommunikációját segítette, de a Risk c. játékból is készített egy saját átiratot, majd elkészítette az ingyenesen letölthető Synapse nevű zenelejátszót. Ez utóbbi érdekessége, hogy „mesterséges intelligenciával” rendelkezik, és próbálja kitalálni a zenehallgatók szokásait.

A Synapse meglepően sikeres volt, a Microsoft és az AOL is megpróbálta felvásárolni a programot, illetve alkalmazni Markot, őt azonban nem izgatta a dolog, inkább elment a Harvardra tanulni, majd rögtön csatlakozott a híres Alpha Epsilon Phi nevű közösséghez.

Mark Elliot Zuckerberg

A Facebook ötlete még középiskolából származott: mint minden iskolában, Mark középiskolájában is volt egy számítógépes szoftver, amelynek az adatbázisában minden tanulóról volt egy igazolványkép és egy rövid szöveges infó. A tanárok és a diákok is „Facebooknak” hívták ezeket az oldalakat.
2003. október 28-án, Mark megírta a „Facemash” nevű szoftver alapjait, ami egyfajta „Hot or Not” (Szexis vagy nem?) alkalmazás volt. Mark elmondása szerint: „ [...] Nagyon le voltam hangolva egy lány miatt, ezért valamivel el kellett terelnem a gondolataimat. A Kirkland Facebook volt nyitva a gépemen, és csodálkozva láttam, hogy néhány hallgatóról borzasztóan ronda fotó van feltéve…” Hogy csak a fotók voltak előnytelenek, vagy tényleg csúnyácska hallgatókat nézegetett Mark, azt már nem tudni, innen jött azonban az ötlet: „arra gondoltam, hogy mivel néhány kép olyan előnytelen, [...] poén lenne, melléjük tenni egy állatos portrét, és a látogatók szavazhatnának, hogy melyik vonzóbb…) Így született meg a Facemash nevű poénos weboldal.

Facebook - az első fapados verzió
Az állatos ötletet végül Mark elvetette, mert nagyon durva lett volna, ellenben feltörte a Harvard nyilvántartó szerverét, és az egyetem kilenc közösségi házából szerzett fotókat, a tagokról. A képeket aztán feltette a Facemash-ra, ahol társította őket, így két arcképet lehetett összehasonlítani, illetve eldönteni, hogy melyik a vonzóbb, esetleg csúnyább

Első online órájában a Facemash 450 látogatót regisztrált, 22 200 oldalletöltéssel. Mark ekkor jött rá, hogy az embereket saját magukon kívül csak egy dolog érdekli még jobban: mit gondolnak róluk az ismerőseik. A Facemash-t néhány nap múlva a Harvard vezetése megszüntette. Zuckerberget a dékán elé citálták a szerverre való betörés, képes és adatok illegális eltulajdonítása és közzététele miatt – később azonban az összes vádat ejtették. Azóta sem derült ki, hogy miért.

2004. február 4-én Mark és szobatársai (illetve az Alpha Epsilonban megismert új barátai), Eduardo Saverin, Dustin Moskovitz és Chris Hughes elkészítették a Harvard megújított „Facebook” verzióját, „TheFacebook” néven, ami kicsit már modernebb volt, mint az amerikai iskolákban általánosan elterjedt „kép és adatlap” megoldás. A kód alapja a Mark középiskolájában (Phillips Exeter Academy) használt, már akkor is Facebook-nak nevezett ötletadó szoftverre épült. Az oldalt a thefacebook.com domain alatt lehetett elérni.

Mark profilja az egyik ős-Facebook verzióban
A TheFacebookot eleinte csak a Harvard belső hálózatán lehetett használni, funkcióiban mindössze annyira volt képes, hogy mindenki létrehozhatott magáról egy adatlapot, illetve bejelölhette, hogy kivel jár egy előadásra, kurzusra stb. Mark nagyon okosan ezúttal kihagyta az arckép-összehasonlítgatást, és kizárólag a komoly dolgokra koncentrált. Persze a TheFacebook legnépszerűbb szolgáltatása így is az az oldal volt, ahol a felhasználók adatlapja alatt kommenteket hagyhattak a barátok, ismerősök (rosszakarók…) 

Az első pár látogatót, a Kirkland levelezőlistájára elpostázott reklámlevél útján szerezték – ez konkrétan háromszáz embert jelentett. Innen már szájhagyomány útján terjedt a szolgáltatás, és huszonnégy óra múlva már húszezer regisztrált felhasználóval rendelkeztek. Az első hónap végére a Harvard populációjának fele regisztrálva volt az oldalon. Egy év múlva a szolgáltatást kiterjesztették a Stanford és Yale egyetemekre is. 2004 nyarán pedig a nagy népszerűségre való tekintettel, elindították a szolgáltatás középiskolai verzióját is.
Sean Parker a befektető-
Sean Parker (aki mellesleg a Napster társalapítója is volt), látván a TheFacebook népszerűségét, kézbe vette a dolgokat, és céget formált a szobatársakból – valamint ő lett az akkor már Facebookra átnevezett cég elnöke is. Az egész brancsot Palo Altóba költöztette, majd megvette az AboutFace nevű cégtől a facebook.com domain nevet csekély kétszázezer dollárért, és indulhatott az üzlet. Az egyetemek és középiskolák után cégek számára is „kinyitották” a Facebookot, először a Microsoft és az Apple számára, azonban Sean, látván a népszerűséget, úgy döntött, hogy legyen inkább mindenki számára elérhető. 2006. szeptember 26-án tehát publikussá vált a hálózat: bárki, aki 13 évesnél idősebb volt, és saját e-mail címmel rendelkezett, a szociális háló tagjává válhatott.

A világ tizedik leggazdagabb embere
Közben persze anyagilag is jól ment a fiúknak: 2004-ben a Paypal alapítója, Peter Thiel félmillió dollárt pumpált a cégbe, majd egy évvel később, az Accel Partners 13 millió dollárt, pár hónapra rá pedig a Greylock invesztált 27,5 millió dollárt – el kell ismerni, Parkernek jó kapcsolatai vannak. 

A Facebook szinte megalakulása óta alku tárgya volt – annak ellenére, hogy még 2005-ben is jelentős, 60 millió dolláros veszteséggel üzemelt, gyakorlatilag folyamatosan meg akarta vásárolni valaki. 2006-ban Mark, egy meg nem nevezett befektető 750 millió dolláros ajánlatát utasította el, majd később a Yahoo akarta felvásárolni a céget egymilliárd dollár értékben – Mark és Sean azonban ezt az ajánlatot is elutasította. 2007-ben a Microsoft már csak a Facebook öt százalékát akarta megvenni 700 millió dollárért, amire persze rögtön ugrott a nagy rivális Google is. Végül 2007 októberében a Microsoftnak sikerült egy szeletet hasítania a tortából: 1,6 %-ot vettek meg 240 millió dollárért, és ezzel jogot szereztek arra, hogy nemzetközi reklámokat helyezzenek el a Facebook oldalain. Közben a befektetők kedve sem hagyott alább: Sean jó kapcsolatainak köszönhetően további pénz áramlott a cégbe. Li-Ka Shing kínai milliárdos (a világ tízedik leggazdagabb embere) 2007 októberében hatvan millió dollárt invesztált a hálózatba – a Facebook piaci értékét ekkor már valahol négy- és hatmilliárd dollár körül jegyezték. (Napjainkban már tizenötmilliárd dollár).

2009 szeptemberében a Facebook történetében először nyereséget könyvelhetett el.
Amikor a Facebook még nem volt nyilvános...
Végül lássunk néhány érdekes adatot. A Facebookon naponta több mint száz „mini alkalmazás” jelenik meg (náluk található például a híres Farmville is).

Naponta több mint tizennégymillió fotót töltenek fel magukról a felhasználók (hiába, a hiúság, ugyebár…), pillanatnyilag 4,1 milliárd fotó található a hálózaton. Minden nap megközelítőleg százezer új felhasználó regisztrál az oldalon. A Facebook a mai napig „csak” ötszáz alkalmazottal üzemel, alapja PHP/MySQL – ezzel a világ második leglátogatottabb PHP alapú oldala. Szervereik Oregonban találhatók egy kilencezer négyzetméteres szerverfarmon. A Facebook a világ hatodik leglátogatottabb oldala, 1,6 milliárd aktuális bejegyzés található benne. Több mint 350 ezer minialkalmazás és játék található a hálózaton, ebből több mint 250 programocskát használnak naponta több mint egymillióan, rendszeresen. 65 millió felhasználó használja csak mobiltelefonról a Facebookot. Az oldal felhasználóinak több mint a fele nő. 

Az átlagos Facebook felhasználónak 130 barátja van bejelölve. Az oldal több mint száz nyelven elérhető, és a közösség maga állítja elő a fordításokat: a török verziót például 25 ezer önkéntes készítette alig három nap alatt. Irán és Szíria nemzetbiztonsági okokból nem engedi állampolgárainak a regisztrációt, Kínában pedig a cenzúra miatt nem elérhető az oldal.

Zuckerberg a világ legfiatalabb milliárdosa – egyesek szerint zseni, mások szerint csak Sean Parker segítségével lett belőle valaki, sokan pedig úgy vélik, csak szerencsés volt. Ha a világ internetezői között arányosan elosztjuk a Facebook felhasználók által az oldalon töltött időt, akkor mindenki 55 percet tölt Mark hálózatán. Összesen hatmilliárd percet töltenek a netezők minden nap az oldalon – ez pontosan a kétszerese annak, amit a Google tudhat magáénak.


Forras : innen...

Csodálatos tengerpartok


































2015. június 23., kedd

Nobel-díj


A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel (Loudspeaker.svg kiejtése✩) alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg nyolcmillió svéd koronát (körülbelül 272 millió forintot, illetve 0,87 millió eurót) [1] – kiérdemli. 1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészül a Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank (svédül Sveriges Riksbanks) kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, nem közgazdasági

Nobel díjalapító testamentuma

Feltételek

Nobel nem egy-egy tudományos pálya vagy életmű elismerésére szánta a díjat: végrendelete értelmében konkrét teljesítményért, eredményért adható az érem – amit a díj odaítélésének indoklásában mindig le is írnak. Nobel-díjat a jelölt csak életében kaphat, így a tudományos élet és az irodalom jelesei közül számos személy végül nem érhette meg, hogy rá kerüljön a sor, holott munkássága érdemessé tette volna az elismerésre. A Nobel-békedíj az egyetlen, amit nem természetes személy is megkaphat: nem is egy példa volt arra, hogy szervezetek kapták a békedíjat. A tudományok és az irodalom díjazottjai azonban csak magánszemélyek lehetnek.
A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, az egyetlen kivétel a Nobel-békedíj. A Nobel-békedíjat odaítélő bizottságot Nobel végakarata[2] szerint a norvég parlament (Storting) választja a soraiból.
Az utóbbi 70 évben azonban eltérnek az eredeti gyakorlattól, 1936 óta kormánytag nem lehet a Norvég Nobel Bizottság tagja, 1977 óta pedig a Storting tagjai sem lehetnek azok, ők csak kinevezik a bizottságot.

2014 Nobel-díjasai

Béke: Kailás Szatjárthi és Malála Júszafzai
Fizikai: Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és Nakamura Súdzsi
Kémiai: Eric Betzig, Stefan Hell és William E. Moerner
Irodalmi: Patrick Modiano
Orvosi: John O’Keefe, May-Britt Moser és Edvard Moser
Közgazdasági: Jean Tirole

Forras : innen...


Az Oscar-gála és története



Az Oszkár-díj az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) mozgalmas és nagyszabású hollywoodi gálaműsor keretében, minden év februárjában ad ki, összesen 24 filmes kategóriában. Az öt fő kategória: legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti/adaptált forgatókönyv, legjobb férfi és női főszereplő. (Érdekesség, hogy ezek mindegyikét egyidejűleg csak három film nyerte el: Ez történt egy éjszaka (1934), Száll a kakukk fészkére (1975) és A bárányok hallgatnak (1991) A díjakat megítélő filmtudományi akadémia egyébként 1937-ben jött létre 36 alapító – 6 színész, 6 rendező, 6 író, 3 technikus, 13 producer és 2 ügyvéd – részvételével a filmhez kötődő művészeti- és tudományágak előremozdítása céljából. Tagjai munkájukért nem vesznek fel fizetést. Jelenleg az akadémia már 6 ezer tagot számlál, akik 14 szekcióba tömörülnek.

Az Oszkáron díjazott győztesek egy 33,2 cm magas, 24 karátos arannyal bevont szobrocskát kapnak, melyet eredetileg egy George Stanley (1903-1970) nevű amerikai szobrász formázott meg 1928-ban. Legelőször 1929. május 16-án a hollywoodi Roosevelt szállodában, zártkörű banketten nyújtották át, akkor még csak tizenkét kategóriában. A szobrocskára 1931-ben ragadt rá az Oscar elnevezés, a legelterjedtebb legenda szerint ezért, mert Margaret Herricket, az akadémia első könyvtárosát a figura Oscar nevű nagybátyjára emlékeztette. Ami a szobrocskákat illeti, ezek mindegyike egészen 1945-ig egyedi példányként került ki Stanley úr keze alól. A művész halála után az új szobrokat (1982 óta) a chicagói R.S. Owens and Co. Cég készíti. A filmtekercsen álló, teste előtt kardot tartó lovag kezdetben bronzból, később a britannium nevű, könnyebben megmunkálható ónötvözetből készült. A mai napig már több mint 2800 szobrot adtak át. Az első rádiós közvetítés 1932-ben, az első televíziós sugárzás 1953-ban volt, ekkor milliók kísérték figyelemmel az ünnepséget a képernyőkön keresztül Amerikából és Kanadából. 1966-ban már színesben nézhették a televízió-nézők ugyanezt, 1969-re már több, mint 200 országban közvetítették a ceremóniát.

A jelölés

Kizárólag az Akadémia állítja fel a jelöltek listáját. A technikai kategóriákban három, a többi kategóriában öt jelöltet választanak ki, kivétel a Legjobb film kategória, melyben 2010-től már 10 jelölt állítása is lehetséges. A mostani szabályozás szerint a jelölendő filmnek a megelőző naptári év valamelyik napján kell forgalomba kerülnie Los Angelesben. A filmnek el kell érnie a 40 perces hosszúságot a kvalifikációhoz, kivéve a rövidfilmes díjaknál. (Egyéb műszaki feltételek: a filmnek hozzáférhetőnek kell lennie 35 mm-es vagy 70 mm-es filmen vagy egy 24/48 fps-es progressive scan digitális filmen legalább 1280×720 pixel felbontásban.) Az Akadémia különböző tagozatai a saját területükön adhatnak le jelöléseket, ugyanakkor minden Akadémia-tag jelölhet „A legjobb film” kategóriában filmeket. Győzteseket a szavazás második fordulója után hirdethetnek, amikor is minden tag minden kategóriában szavazhat a jelöltekre.

Az átadó gála

A díjazottak nevét - a korai lapzárta miatt - évekig megkapták az újságok, amikor azonban 1940-ben az egyik lapban a bankettre érkező vendégek már olvashatták az eredményt, áttértek a lepecsételt és a helyszínen felnyitott borítékokra. A díjátadás estéjén a meghívott vendégek zene és ováció kíséretében bevonulnak a vörös szőnyegen a hollywoodi Kodak Színházba. (Új neve: Dolby Theatre, azaz Dolby Színház) Az épület négyszintes, 3400 férőhelyes és 2002 óta ad otthont az Oscar-gálának. Korábban, 2002 előtt Los Angelesben, illetve néhányszor New Yorkban is rendeztek gálát. Az Oscar-díj kiosztását számos hasonló jellegű filmfesztivál előzi meg (Golden Globe-, ASCAP-, BAFTA-, Grammy-díjak és társaik). Amely alkotás ezeken nyer, vagy jelölik, az majdhogynem biztos lehet abban, hogy az Oscar szele is megérinti. Adott esetben már szinte előre dörzsölik a tenyerüket az alkotók a kis aranyszobrocska reményében.

Oscar-1960
Érdekességek

Az Oscar-díj eddigi történelme során a legtöbb díjat nyert személy Walt Disney volt, aki 26 alkalommal részesült az elismerésben. A legtöbb díjat elnyert film címén – 11 Oscar-díjjal – három alkotás osztozik: Ben-Hur (1959), Titanic (1997) és A Gyűrűk Ura: A király visszatér (2003). A legtöbb díjat elnyert színész Katharine Hepburn volt: 4 alkalommal kapta meg az Oscar-t, ráadásul mindegyiket főszereplőként. (Egyébként három Oscar-díjat Ingrid Bergman, Walter Brennan, Jack Nicholson és Meryl Streep kapott.) A színészek között eddig csak ketten utasították vissza: George C. Scott a Patton (1970) című film főszereplője, - aki azt állította azért nem veszi át a díjat, mert alakítását nem tartja összemérhetőnek a többi színésszel - és Marlon Brando a A Keresztapa (1972) díjazottja, aki Sacheen Littlefeathert küldte maga helyett a díjátadóra, az amerikai őslakosokkal szembeni bánásmód elleni tiltakozásul!

Az Oscar szobor

Az első díjkiosztón még senki sem tudta a szobor nevét. Oscar végső elfogadott alakját George Stanley öntötte agyagba, azután bronzba és takarta be 24 karátos arannyal. A szoborból 12 példányt készített. Ötszáz dollárral honorálták a munkáját. 1931-ben született meg a szobor neve. Az anekdota szerint Margaret Herrick, az Amerikai Filmakadémia első könyvtárosa legelső munkanapján körbejárta a házat, és közelről megvizsgálta a kis szobrocskát. Nézegetés közben rájött, hogy a szobor nagyon hasonlít nagybátyjára, a texasi Oscar Pierce-re.
2000-ben a díjátadó előtt eltűntek a szobrok, egy szegény ember találta meg őket a szemétben, három szobor kivételével. Az Oscarokat visszaszolgáltatta az Akadémiának, amit az AMPAS hálából 2 tiszteletjeggyel jutalmazott.
Évente 50 szobrot készítenek 12 ember munkája segítségével. A szobor tömege 3,85 kg, magassága 34 cm. Előállítási ára korábban 400 dollár körül járt, de az aranyárak emelkedése miatt 2008-ban már körülbelül 500 dollárra nőtt.[2][3] A jelentősebb kategóriákban győzteseknek átadott szobrok eszmei értéke viszont természetesen dollár-százezrekben mérhető. Az Amerikai Filmakadémia 1950 óta eleinte kérte, később már előírta, hogy a díjazottak a szobrot nem adhatják el, de a gyűjtők számos ennél régebbi díjat szereztek már meg árverésen.

A 2015-as Oscar-gála

A 87. Oscar-gálán az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiája a 2014-es év legjobb filmjeit és filmeseit honorálta. A díjátadó ceremóniát 2015. február 22-én rendezték meg a hollywoodi Dolby Színházban, Los Angelesben. Az Akadémia Életműdíjat adott át Jean-Claude Carrièrenek, Mijazaki Hajaonak és Maureen O’Haranak, illetve Jean Hersholt Humanitárius Díjat kapott Harry Belafonte 2014 novemberében.
A ceremónia házigazdája első alkalommal a színész Neil Patrick Harris volt.


Időpont: 2015. február 22.
Helyszín: Kodak Nagyszínház, Hollywood, LA, USA
Házigazda: Neil Patrick Harris
Közvetítő csatorna: abc
Nézőszám (Amerikában): ?? millió fő

Legjobb film:

Amerikai mesterlövész
Birdman [nyert]
Sráckor
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
Selma
A mindenség elmélete
Whiplash

Legjobb rendező:

Alejandro G. Iñárritu – Birdman [nyert]
Richard Linklater – Sráckor
Bennett Miller – Foxcatcher
Wes Anderson – A Grand Budapest Hotel
Morten Tyldum – Kódjátszma

Legjobb színész:

Steve Carell – Foxcatcher
Bradley Cooper – Amerikai mesterlövész
Benedict Cumberbatch – Kódjátszma
Michael Keaton – Birdman
Eddie Redmayne – A mindenség elmélete [nyert]

Legjobb színésznő:

Marion Cotillard – Két nap, egy éjszaka
Felicity Jones – A mindenség elmélete
Julianne Moore – Still Alice [nyert]
Rosamund Pike – Holtodiglan
Reese Witherspoon – Vadon


Forras : innen ...

Forras : innen...

A Teddy mackók története


A plüssmackó vagy játékmackó egy szövetből készült, kitömött játék, mely egy barátságos medvét testesít meg. A plüssmackó angol elnevezését, a teddy bear-t (teddy maci) Theodore Rooseveltről kapta, aki egy vadászat alkalmával nem volt hajlandó lelőni egy fához kötött medvebocsot.
A plüssmackók mára klasszikus gyermekjátékká váltak, néhány régebbi darabja azonban vagyonokat is érhet a komoly gyűjtők számára. Érdekes kettősség, hogy míg a plüssmaci egy aranyos és közkedvelt „teremtmény”, addig a mintájául szolgáló valódi medvék a vadonban igen veszélyes lehetnek még az ember számára is.


1902 novemberében Theodore Roosevelt, a közkedvelt elnök, akit mindenki csak Teddynek becézett, megjelent a Mississippi–Louisiana-határvita rendezésére összehívott konferencián, s két ülés között elment a közeli erdőségbe, a tiszteletére rendezett vadászatra. Nem kapott puskavégre komoly vadat, ezért kísérője, egy híres medvevadász fogott egy feketemedve-bocsot, s kikötötte egy fűzfához könnyű célpontnak. Roosevelt felháborodott a sportszerűtlen ötleten és nemhogy lelőtte volna a kis állatot, hanem azonnal utasítást adott szabadon bocsátására.


Másnap a Washington Postban megjelent egy karikatúra: a kölyökmaci, amint kötéllel a nyakában rémülten pislog, és az elnök, amint leeresztett fegyverrel elfordul a védtelen jószágtól. Egész Amerika értett a jelenetből: az elnök védelmet nyújt a rászorulóknak, rá mindig számíthatnak az elesettek. Morris Mitchom brooklyni cukorkaboltos a karikatúra alapján csinált egy kitömött mackót s kitette a kirakatába, nyakában táblával: Teddy’s bear, vagyis Teddy mackója. Az üzletet megostromolták a vevők, Mitchom gyorsan át is nyergelt a cukorkáról a játékra, és vállalkozásából hatalmas világcég nőtte ki magát. 1913 februárjában nagyban kezdték árulni a játékmacikat.



Mackóőrület

A század első évtizedében az egész világon divatba jött a plüssmackó. Roosevelt elnök az újraválasztási kampánykörútján egy lépést se tett kabala teddybearje nélkül. Meg is választották. Idehaza valamivel korábban keletkeztek, de jól illeszkedtek az antropomorfizált trendbe Sebők Zsigmond klasszikus mackótörténetei, a Mackó úr utazásai, a Dörmögő Dömötör hegyen, völgyön és a nagy ládával meg a többiek. Világszerte mackóklubok alakultak, mackómintás csörgők, rugdalózók, kislány- és kisfiúruhák árasztották el a piacot, mindenfelé jótékonysági mackóárveréseket tartottak, mackónapokat rendeztek.


A századelőn a brit kirakatokat is ellepte a teddybear. Egy angol kisgyerek, Christopher Robin (azaz Róbert Gida) is kapott egy csacsi öreg medvét, akit a londoni állatkertben közszemlére tett kanadai medve, Winnipeg után Winnie-the-Pooh (azaz Micimackó) névre keresztelt, s a kisfiú papája, A. A. Milne 1926-ban erről az eseményről írta meg a Winnie-the-Pooh-t, a Micimackót. Amiből minden gyerek megtanulja és minden felnőtt átismételheti, hogy mi az a szeretet, mi a gyengédség, az önismeret, a kudarctűrés, az érdekérvényesítés, az irónia. Csupa olyan képesség, amellyel könnyebb átvészelni az élet pocsék fordulatait.

Szöveg: Molnár Anna

Forras : innen...


Dolgozó nők a boldog békeidőkben


Úrilánynak nem illik kenyeret keresni...

Hogy a nők túlnyomó többsége ugyanúgy dolgozik a család létfenntartásáért, mint a férfiak, minden korban magától értetődőnek számított. A hagyományos európai társadalomban szükség volt munkájukra a családi keretekben zajló gazdasági tevékenységben  (parasztgazdaságban, céhes műhelyben, boltban stb.), a nincstelen rétegek leányai közül pedig sokan idegen háztartásokban szolgáltak.

szövőnő.jpg
Szövőnők egy amerikai üzemben, 1908

A pénzkereső nő

A 19. század második felében új és sokáig mélységes idegenkedéssel fogadott jelenségnek számított, hogy a modernizáció velejárójaként a nők növekvő számban jelentek meg pénzkereső munkavállalóként a nagybirtokon, a gyárakban és az üzletekben, majd valamivel később - nagyobb számban csak a 20. században - az alkalmazotti és értelmiségi pályákon. Az I. világháború előtti évek Magyarországán már minden negyedik-ötödik nő folytatott pénzkereső tevékenységet, legalább az év egy részében. Fizetett munkát azonban ebben a korban a nők általában csak életük egy rövid szakaszában, jellemzően 15-25 éves koruk között, házasságkötésük előtt végeztek.
A társadalom normái csak lassan alkalmazkodtak a hétköznapi valósághoz: a természetesnek, öröknek hitt női szerepek - feleség, háziasszony, anya - betöltését írták elő számukra: (Bővebben: "Első kötelessége a házibéke biztosítása" - A nő a polgári családban)

Aratás közben.jpg
Joseph Heicke: Aratás közben megpihenő parasztok
A parasztasszonyok növekvő munkaterhe

A legtöbb nő - az ország foglalkozásszerkezetének megfelelően - a mezőgazdaságban dolgozott. A falu asszonyainak és leányainak munkája azonban a statisztikák előtt javarészt rejtve maradt: őket hol segítő családtagokként, hol eltartottként írták össze a népszámlálások. Pedig a korszakot a falusi nők fokozódó munkaterhelése jellemezte. Amíg a mezei gazdálkodás főleg nagyállatok legeltető tartásából, illetve gabonafélék termesztéséből állt, a nők munkájára viszonylag ritkán és kis mértékben – többnyire csak aratáskor vagy szénagyűjtéskor – volt szükség. Ám a 19. század második felében a kapásnövények elterjedése, az intenzívebb művelési ágak, például a zöldség- és dohánytermelés  térhódítása a női munkaerő fokozott igénybevételével járt.

cséplés.jpg
Cséplés egy piliscsabai parasztgazdaságban 1900 körül

A fokozódó munkaterhelés érintette a birtokos parasztcsaládok nőtagjait is, de megragadható a nagybirtokokon alkalmazott nők számának növekedésében is. Már 1880-ban is közel félmillió nő dolgozott, zömmel idényjelleggel, napszámosként, summásként vagy vállalt részes munkát. Fizetett munkára a kevés földdel bíró vagy földnélküli családok leányai és asszonyai szorultak. A legszegényebbek már az egészen kicsi, 6-10 éves gyermekeiket is elszegődtették nyárra libapásztornak, hogy legalább az élelmezésük biztosítva legyen. A nagyobb lányoktól főleg a ruházatuk árának előteremtését várták el.
A leányok erejükön felül dolgoznak, mert a női munkátlanság nagyobb megrovás alá esik, mint a férfi munkátlanság, elannyira, hogy a beteges leányok, csakhogy ezen megrovás alá ne jussanak, folytonosan dolgoznak, vagy legalább munkásságot színlelnek, azon okból is, mivel az öreg asszonyok a leány dolgosságáról mérik asszonyi képességüket; és így gyakran, mikor anyává lesznek, vagy éppen nem fogamzanak, vagy pedig gyenge gyermeket szülnek; ha ehhez még azt számítjuk, hogy a gyermekeket bajaikban éppen nem őrzik, nem csoda, ha ezek is elhalnak, és hogy egy pár embernek alig marad egy-két gyermeke.
Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása. Szerk. Albert Ferenc. Eger, 1868.

libák.jpg
Libákat őrző lányok a falu szélén, Vasárnapi Ujság, 1908

Munkásnők, kofák, konyhalányok

Lassan, de biztosan haladt előre a nők foglalkoztatásának kiszélesedése az iparban is. Noha csak néhány ágazatban (főleg a ruházati, élelmiszer- és dohányiparban) tudták őket nagyobb számban alkalmazni, a századelőn a gyáriparban foglalkoztatott munkások negyede már nő volt. Az ipari munkavállalás a nők többsége esetében életszakaszhoz volt kötve: a munkásnők zöme házasságkötés után feladta munkahelyét.

Munkásnő_a_Lipták_gyár_lőszertelepén.JPG
Munkásnő a pestszentlőrinci Magyar Lőszergyár Rt. telepén az I. világháború idején
A textilipar fejletlensége következtében nálunk viszonylag alacsony volt a női és gyerekmunka igénybevétele. Általában segédmunkásként vagy napszámosként alkalmazták őket, ennek megfelelően alacsony bérért. 1910 előtt alig volt olyan szakma, amelyben a nők szakképzettséget szerezhettek. A kivételek közé tartozott az ékszerész, órás, műszerész, fényképész, valamint a divatipar foglalkozásai.
Nagy számban űztek pénzkereső foglalkozást a nők olyan, a hagyományos társadalomban is megszokott területeken, mint a kereskedelem (piaci és vásárcsarnoki kofák, majd a boltok, áruházak eladónői) és a vendéglátás. Az egészségügyben foglalkoztatottak zömét a szülésznők tették ki, ezen belül is főleg az oklevél nélküli ún. parasztbábák. (A bábaság történetéről részletesebben: "A szelíd, okos lélek" - Fény- és árnyképek az anyaság történetéből)
A 19. század vége felé a nők - fiatal lányként - tömegesen léptek be a fizetett munka világába háztartási alkalmazottként, azaz cselédként. Róluk bővebben: "Fontos tényezője a kellemes otthonnak" - A cseléd a polgári háztartásban

piac uborka.jpg

Úrinők a munka világában

Igazi feltűnést keltett - és többnyire makacs ellenkezést váltott ki - amikor a nők megjelentek a hivatali és értelmiségi pályákon. Bár a középosztály alapállása változatlanul az volt, hogy a férfinak olyan állásra, illetve jövedelemre kell szert tennie, amelyből el tudja tartani a családját, a század utolsó harmadától „úrinők” is mind nagyobb számban kényszerültek kenyérkereső munka végzésére. A középosztály kiszélesedésével együtt járt ugyanis a viszonylagos anyagi gyengülés, a modernizációval pedig meglazultak a rokonsági kötelékek: a családok mind kevésbé tudták, illetve akarták vállalni a pártában maradt lánytestvér vagy nagynéni eltartását.
Elsősorban az eltartó nélküli, férjhez nem ment, elvált vagy megözvegyült nőknek kellett állást vállalniuk, vagy átvenniük a családi műhely, üzlet vezetését. Előfordult, hogy a „kényszeremancipált” özvegy nők sikeresebbnek bizonyultak, mint néhai férjük. Herczegh Ferenc fiatalon egyedül maradt nagymamája nemcsak megtartotta a súlyos adósságokkal átvett vagyont, hanem látványosan fellendítette a családi selyemgyárat. „Húsz évig úgy dolgozott, mint egy férfi, és úgy takarékoskodott, mint egy özvegyasszony.” Néha házasságban élők is rákényszerültek, hogy keresőként vállaljanak részt a létfenntartásban, még ha ez presztízsveszteséggel járt is a családra nézve.

nursery_governess002.jpg
Nevelőnő a viktoriánus Angliában

A tanítónő

A középosztályi pályák közül először az oktatásügy alsó szintjén sikerült teret nyerniük a nőknek. A legalacsonyabb presztízsű szellemi foglalkozásra hamar beengedték a nőket: az első tanítónők az 1850-es évek végén jelentek meg a katedrákon. 1869-ben még csak 4 százalékot tettek ki, de a hetvenes évek végétől látványosan nőtt az érdeklődés a pálya iránt: a századfordulón már az elemi iskolai tanítók negyede nő volt, a tanítóképzők növendékei között pedig már többséget alkottak a lányok! Ekkoriban már túlképzésre is panaszkodtak: „Megdöbbenve látjuk azt az elkeseredett élet-halál harcot, melyet a pályázók serege egy-egy üres hely elnyeréséért gyakran saját önérzetének, büszkeségének megalázása árán is képes kifejteni” – írta a Néptanítók Lapja 1903-ban. Ugyanakkor minél feljebb haladunk az iskolák rangsorában, annál kevesebb női tanerővel találkozunk, hiszen a gimnáziumi és egyetemi oktatást csak a század végén nyitották meg előttük.

tanítónőképző.jpg

A tanítónők tömeges megjelenése idején komoly sajtóviták folytak arról, képesek-e a férfihoz hasonló szellemi munkára, elég erősek-e fizikailag a pályához, „szívbéli tulajdonságaiknál” fogva alkalmasak-e mások gyerekeinek nevelésére, fiatalságuk, szépségük nem vonja-e el a munkától figyelmüket, elvehetik-e a családfenntartó férfiaktól a munkalehetőséget? Sokfelé gondolták úgy az iskolafenntartók, hogy ha egy tanítónő férjhez megy, le kell mondania állásáról. Veszélyesnek tartották ugyanis az iskolás gyermekek erkölcsére, ha „áldott állapotban lévő nőszemélyt” kell a katedrán maguk előtt látni. A tanítónők közül tényleg kevesen mentek férjhez: ha igen, akkor többnyire elhagyták a pályát.
Az értelmiségi foglalkozások közül a tanári mellett még az orvosi pályákon fogadták el viszonylag hamar a nők megjelenését. Egyrészt azért, mert a nevelés és az ápolás hagyományos női foglalkozásnak számított, azaz kevésbé sértette a nemek közti munkamegosztás fennálló rendjét, másrészt a lányok nevelését, illetve a női betegségek, valamint a gyermekek gyógyítását jobb kezekben tudták az orvosnőknél. A gyakorlatban azonban az orvosi pálya az első világháborúig mégsem vált igazán elfogadott női foglalkozássá, noha az orvosi kar az elsők között volt a felsőoktatásban, amelyet megnyitottak a lányok előtt.

Martonvásár tanítók.jpg

A martonvásári elemi iskolai tanítói kara 1909-ben. Az első tanítónőt 1876-ban alkalmazta a mezőváros







Postáskisasszonyok és titkárnők

A technikai fejlődés és a munkaszervezet differenciálódása is teremtett újabb munkalehetőségeket a nőknek. A postai és távközlési hálózat kiépülésével párhuzamosan megjelentek a postás és a telefonos kisasszonyok. Eleinte jellemzően a férfi tisztviselők vitték be a hivatalba lányukat vagy feleségüket.
Nők a távírdánál
Magyarországon jelenleg összesen 171 távírónő van alkalmazásban. Ezek közül a budapesti főállomásra 38, Pestre 29, Budára 9, Pozsonyra 10, Miskolcra 7, Nagyváradra 6, Győrre 5, Pécsre 5, Temesvárra 4, Nyitrára 3 és Fiuméra 11 esik; míg a többiek az ország más távírda-állomásain részint mint másoderők, folytonos szolgálattal bíró állomásokon (reggeli 7-től esteli 9 óráig) vannak beosztva. 
Az alkalmazott nők majd mind rokonai, legtöbbnyire nejei vagy leányai a távírdahivatalnokoknak. A fővárosi központi- és a temesvári távírdaállomáson a távírásznők külön teremben, a többi állomásokon azonban a férfiakkal egy szobában hivataloskodnak.

Vasárnapi Újság, 1876. március 12

telefonközpont_1.jpg
Telefonközpont Pesten az 1890-es években

A vállalati adminisztrációban a nők főleg az 1890-as évektől, az írógép elterjedésével összefüggésben hódítottak teret titkárnőként, gépírónőként. A közhivatalok ugyanakkor még az alsó szintekre sem engedték be őket, nem is szólva a jogi végzettséget igénylő hatalmi pozíciókról.
Az I. világháború kirobbanása, a férfiak tömeges és hosszú távolléte számos új területen tette szükségessé a nők munkába állását. Nem az „illendőség”, hanem a szükség lett a döntő szempont. A korabeli sajtó eleinte kuriózumként számolt be egy-egy addig elképzelhetetlennek tartott női foglalkozásról, mint például a villamos-kalauznőről, ám az elhúzódó háborús években a nők kényszerű térfoglalása teljesen megszokottá vált.
Az ipar és a kereskedelem fellendülésével a gyárak és kereskedelmi vállalatok egyre több nőt alkalmaztak irodai munkára, hiszen jóval olcsóbban dolgoztak, mint a férfiak. Amikor az irodákban az írógép megjelent, a dolgozó nők tábora a gép- és gyorsírók nagy tömegével gyarapodott. Azelőtt is dolgoztak nők a kereskedelmi irodákban, sőt 1880-ban már női kereskedelmi tanfolyam is működött Budapesten. Azt a keskeny ösvényt azonban, amely a női munka számára eddig ezen a téren nyílt, az írógép elterjedése egy csapásra kiszélesítette. 
A szűk, levegőtlen üzletekben és irodákban dolgozó nőket még a férfiaknál is jobban kihasználták. Munkaidejüket és fizetésüket nem szabták meg. Egy magántisztviselőnő általában tíz-tizenöt forint havifizetést kapott. Munkaadóik természetesnek tartották, sőt megkövetelték, hogy a „szorgalmas és becsületes” tisztviselőnő és kereskedelmi alkalmazott kora reggeltől késő estig dolgozzék. Vasárnapi munkaszünetről hallani sem akartak, és a gyári szabadság fogalmát egyáltalán nem ismerték. 
A tisztviselőnők többnyire a középosztály alsó rétegeiből kerültek ki. Élt még bennük az előítélet, hogy úrilánynak nem illik kenyeret keresni. Gárdos Mariska: Százarcú élet. Budapest, 1975.

könyvelőnő.jpg
Női munkaerő egy német vállalat könyvelésén a századelőn

Forras : innen...